Január elsejével eseményekben gazdag, inkább aggodalommal teli, semmint reményt keltő évet hagytunk magunk mögött. Amire rányomta bélyegét az Európa egységét feszegető, politikai és gazdasági értelemben is kihívást jelentő migránsválság. A menekülthullám generálta feszültség gyors kezelése idehaza a kormány támogatottságának erősödését eredményezte, még ha a megvalósítás módja számos tekintetben – kiváltképp az ösztönös félelmekre építő kommunikációt illetően – vitatható is volt. Ugyanakkor kérdés, hogy ez a támogatottság meddig lesz fenntartható, különösen, ha a gazdaság teljesítményét vagy a lakosság életkörülményeinek alakulását vesszük górcső alá. A makrogazdasági mutatók ugyan nem adnak okot aggodalomra, ám örvendezésre sem. A gazdasági növekedés nem is mértéke, hanem a régió más országaival való összevetés, illetve a magyar gazdaság szerkezetének és forrásainak tükrében tekinthető aggályosnak. A működő tőke beáramlásának fékeződése, a krónikus munkaerőhiány, az oktatás vagy az egészségügy helyzete, az EU-s források hatékony felhasználása külön-külön is kihívásokat tartogat, hogy a növekedést belülről fékező problémákat – mint például a feketegazdaság, a korrupció vagy az alacsony bérszínvonal – ne is említsem. A helyzet kezelése kizárólag a gazdaságpolitika egészének felülvizsgálatával és a kormányzati célok prioritásának újragondolásával lesz csak megoldható.

Kérdés, hogy a hatalom részéről ehhez meglesz-e az akarat, illetve maga a felismerés. Leginkább azért, mert – mint arra a migránsválság is rámutatott – a politikai célok szolgálatába állított kommunikációs propaganda és a határozott cselekvés is elegendő lehet a biztos támogatottság eléréséhez. Annak hosszú távú megőrzéséhez viszont kevésbé. Ahhoz elsősorban a gazdaságot, közvetve a társadalom jólétét és szociális érzékenységét érintő problémákkal való őszinte szembenézés szükségeltetik. Egyfajta paradigmaváltás, amely a rövid távú politikai célokat képes alárendelni a gazdaság érdemi növekedését és a fenntartható fejlődés ígéretét hordozó szempontoknak. Ugyan a kormányzat részéről is voltak, illetve vannak jelek a felismerésre – ide sorolhatjuk a Növekedési Hitelprogramot vagy a Családi Otthonteremtési Kedvezmény programját is –, ám általánosságában megállapítható, hogy a magyar gazdaság fundamentumai érdemben évtizedek óta nem változtak.

Elsősorban az EU-s források lehívása, illetve az aktuális széljárás szerint ostorozott vagy dicsért multinacionális vállalatok teljesítménye húzza a magyar gazdaságot, a hazai KKV szektor továbbra is működési hatékonysága, illetve eredményessége javításáért, az egyéni vállalkozók nem elhanyagolható hányada pedig a fennmaradásáért küzd. Mindeközben továbbra is számottevő a feketegazdaság súlya, a visszaszorítását célzó intézkedések hatása pedig gyakorta a legálisan működő vállalkozások terheinek növekedésében érhető tetten. A törvényesség határán vagy azon túl működő „vállalkozások” elleni küzdelem eredményességét nem csupán a társadalom elnéző vagy épp együttműködő hozzáállása, de az ellenőrző hatóságok mozgásterét behatároló jogszabályok is korlátozzák. Az alacsony hazai bérszínvonal, a múltban gyökerező szemlélet, valamint a tudatos fogyasztói magatartás hiánya is táptalajt biztosít a fekete szférának, melynek felszámolásához a szakmai szervezetek bevonásával kidolgozott stratégia, valamint a munkabéreket terhelő adók és járulékok csökkentése is szükségeltetne.

A gazdaság átfogó reformjához elengedhetetlen egyfajta konszenzus kialakítása az állam és polgárai között, amire – a jólét távolba vesző ígéretei, a felszínre kerülő korrupciógyanús ügyek és a társadalom számos rétegét érzékenyen érintő döntések fényében – ma elég csekély remény mutatkozik. A 2010-es kormányváltást követő eufória mára csendes beletörődéssé degradálódott, amiben persze el nem vitatható az ellenzéki pártok felelőssége sem. Ennek ellenére a kormány támogatottsága ismét stabil, köszönhetően a magyar társadalom mélyben gyökerező megosztottságának, illetve a politikai döntések ideológiai alapon történő megközelítésének. A gazdaság kiútkereséséhez azonban elsősorban racionális, a döntéseket az eredmények oldaláról megközelítő szemlélet szükségeltetik. Csak ennek révén érhető el érdemi fejlődés, csak így biztosítható, hogy saját tapasztalatainkból, és ne a kormányzati kommunikáció részét képező óriásplakátokról tudjuk meg, hogy a magyar reformok valóban működnek.

The post Vélemény: Hogyan tovább, Magyarország? appeared first on VasiGazdaság – állás Szombathely, pályázat, közbeszerzés Vas megye.