Vélemény: Hogyan tovább, Magyarország?

Január elsejével eseményekben gazdag, inkább aggodalommal teli, semmint reményt keltő évet hagytunk magunk mögött. Amire rányomta bélyegét az Európa egységét feszegető, politikai és gazdasági értelemben is kihívást jelentő migránsválság. A menekülthullám generálta feszültség gyors kezelése idehaza a kormány támogatottságának erősödését eredményezte, még ha a megvalósítás módja számos tekintetben – kiváltképp az ösztönös félelmekre építő kommunikációt illetően – vitatható is volt. Ugyanakkor kérdés, hogy ez a támogatottság meddig lesz fenntartható, különösen, ha a gazdaság teljesítményét vagy a lakosság életkörülményeinek alakulását vesszük górcső alá. A makrogazdasági mutatók ugyan nem adnak okot aggodalomra, ám örvendezésre sem. A gazdasági növekedés nem is mértéke, hanem a régió más országaival való összevetés, illetve a magyar gazdaság szerkezetének és forrásainak tükrében tekinthető aggályosnak. A működő tőke beáramlásának fékeződése, a krónikus munkaerőhiány, az oktatás vagy az egészségügy helyzete, az EU-s források hatékony felhasználása külön-külön is kihívásokat tartogat, hogy a növekedést belülről fékező problémákat – mint például a feketegazdaság, a korrupció vagy az alacsony bérszínvonal – ne is említsem. A helyzet kezelése kizárólag a gazdaságpolitika egészének felülvizsgálatával és a kormányzati célok prioritásának újragondolásával lesz csak megoldható.

Kérdés, hogy a hatalom részéről ehhez meglesz-e az akarat, illetve maga a felismerés. Leginkább azért, mert – mint arra a migránsválság is rámutatott – a politikai célok szolgálatába állított kommunikációs propaganda és a határozott cselekvés is elegendő lehet a biztos támogatottság eléréséhez. Annak hosszú távú megőrzéséhez viszont kevésbé. Ahhoz elsősorban a gazdaságot, közvetve a társadalom jólétét és szociális érzékenységét érintő problémákkal való őszinte szembenézés szükségeltetik. Egyfajta paradigmaváltás, amely a rövid távú politikai célokat képes alárendelni a gazdaság érdemi növekedését és a fenntartható fejlődés ígéretét hordozó szempontoknak. Ugyan a kormányzat részéről is voltak, illetve vannak jelek a felismerésre – ide sorolhatjuk a Növekedési Hitelprogramot vagy a Családi Otthonteremtési Kedvezmény programját is –, ám általánosságában megállapítható, hogy a magyar gazdaság fundamentumai érdemben évtizedek óta nem változtak.

Elsősorban az EU-s források lehívása, illetve az aktuális széljárás szerint ostorozott vagy dicsért multinacionális vállalatok teljesítménye húzza a magyar gazdaságot, a hazai KKV szektor továbbra is működési hatékonysága, illetve eredményessége javításáért, az egyéni vállalkozók nem elhanyagolható hányada pedig a fennmaradásáért küzd. Mindeközben továbbra is számottevő a feketegazdaság súlya, a visszaszorítását célzó intézkedések hatása pedig gyakorta a legálisan működő vállalkozások terheinek növekedésében érhető tetten. A törvényesség határán vagy azon túl működő „vállalkozások” elleni küzdelem eredményességét nem csupán a társadalom elnéző vagy épp együttműködő hozzáállása, de az ellenőrző hatóságok mozgásterét behatároló jogszabályok is korlátozzák. Az alacsony hazai bérszínvonal, a múltban gyökerező szemlélet, valamint a tudatos fogyasztói magatartás hiánya is táptalajt biztosít a fekete szférának, melynek felszámolásához a szakmai szervezetek bevonásával kidolgozott stratégia, valamint a munkabéreket terhelő adók és járulékok csökkentése is szükségeltetne.

A gazdaság átfogó reformjához elengedhetetlen egyfajta konszenzus kialakítása az állam és polgárai között, amire – a jólét távolba vesző ígéretei, a felszínre kerülő korrupciógyanús ügyek és a társadalom számos rétegét érzékenyen érintő döntések fényében – ma elég csekély remény mutatkozik. A 2010-es kormányváltást követő eufória mára csendes beletörődéssé degradálódott, amiben persze el nem vitatható az ellenzéki pártok felelőssége sem. Ennek ellenére a kormány támogatottsága ismét stabil, köszönhetően a magyar társadalom mélyben gyökerező megosztottságának, illetve a politikai döntések ideológiai alapon történő megközelítésének. A gazdaság kiútkereséséhez azonban elsősorban racionális, a döntéseket az eredmények oldaláról megközelítő szemlélet szükségeltetik. Csak ennek révén érhető el érdemi fejlődés, csak így biztosítható, hogy saját tapasztalatainkból, és ne a kormányzati kommunikáció részét képező óriásplakátokról tudjuk meg, hogy a magyar reformok valóban működnek.

Cseri József


 

Észrevételed, hozzáfűznivalód van a témával kapcsolatban? Jelentkezz be és írj kommentet!

The post Vélemény: Hogyan tovább, Magyarország? appeared first on VasiGazdaság – állás Szombathely, pályázat, közbeszerzés Vas megye.